Nyitott Műhely Program

 

A Magyar Kézműves Szövetség tagjai

Húsvéthoz kapcsolódó hagyományokkal, népszokásokkal változatos tojásfestési technikákkal várják az érdeklődőket.

április 20-22-e között 11:00-17:00 óráig a Vigadó téren.

Húsvéti készülődésünk keretében a tojásfestés, -patkolás, -karcolás, -csipkézés,

irókázás mesterségébe tekinthetnek be a látogatók.

 

 

„Aki húsvétkor nem fest piros tojást, nem hiszi, hogy Krisztus feltámadott.” (Csángó hitvallás)

 

Tojásfestés

Egyszínű, viaszolt tojásokra alkalmaznak más-más motívumokat, somogyi, zalai, tolnai, baranyai, erdélyi, felvidéki mintákat. Minden tájegységnek van  saját minta-kincse. Úgy, mint a népviseletben, vagy a fazekasságban. Vannak egyszerűbbek, ahol jellemző a piros. Ez a leggyakoribb és vannak több színűek. Minden területen más virág a jellemző minta,  a Nyírségben például a búzavirág, de több tájegységre jellemző a tulipán.

 

Patkolás

Van egy tojásdíszítési mód, amit a világon csak Magyarországon  és a környező magyarok lakta területeken készítenek, ez a tojáspatkolás. A szájhagyomány szerint régen, körülbelül az 1800-as évektől a patkolókovácsok készítették, hogy ezzel is bizonyítsák szakmai tudásukat. A kifújt tojásokra fém vereteket, abroncsokat, de többnyire patkókat szegeltek fel. A régi időkben nagy becsben tartott ünnepi ajándék volt. Ma már kuriózum, gyűjteményekben, aukciókon fellelhetők régi darabok is. 

Magyar találmánynak számít tehát ez a nem mindennapi eljárás. Mestere, Kiss Kálmán ars poétikája a tojáspatkolásról: „sok érdekes és világhírű dolog, amire büszkék lehetünk, de ez a találmány  csak a miénk, a magyaroké. Máshol a világban nem művelik… A tojáspatkolás bizony hungaricum.” Nem csak patkóval lehet ékesíteni a tojásokat. Általában jellegzetes kovács-szerszámok, de más érdekes tárgyak is kerülhetnek rá, ami fém. A kifújt tojásra kicsi fémdíszeket tesznek, amelyek többnyire patkó alakúak, de gyakorlatilag bármi lehet a díszítés. Népszerűek például a sarkantyúk, abroncsok is. A művelet rendkívüli precízséget, fegyelmet és koncentrációt igényel.

 

Karcolás

A karcolás a legrégebbi technika. Kitűnő írónk, Móra Ferenc régész volt. Ő tárt fel avar kori sírokban karcolt tojást. Az irókázás például sokkal ismertebb a tojáskarcolásnál. Azért, mert nincs olyan gazdag mintakincse. Régen általában a férfiak készítették, mégpedig úgy, hogy bicskával karcolták a mintákat. És persze nem rajzolták le, nem dokumentálták a motívumokat. A szakkönyvekben csak megemlítik, hogy karcolt tojás,  van néhány kép is, de nehéz autentikus mintát találni.

 

Csipkézés

Leginkább  a halasi csipke mintáját használják. Ezzel a technikával leheletvékony vonalakat húznak. Így aztán a csipke gyönyörű vonalvezetése szemet gyönyörködtető

 

Irókázás

 „A népi viaszolt technikához nem kell más, mint egy jó gica. Mi az a gica, másnéven íróka?  Az íróka segítségével a népi iparművészek a forró viasszal „írni" rajzolni tudnak a tojásokra.

 

A tojások előkészítése

Sokan azt gondolják, nehéz kifújni a tojást... Pedig elég hozzá a patikából egy nagy fecskendő, s kell egy vastag tű. Hegyes késsel meg kell bontani a tojás két végét, ezután az injekciós tűbe felszívni a levegőt, és azt belenyomni a tojásba. Ezt kétszer, háromszor célszerű megismételni, majd legalább kétszer ki  kell öblíteni a tojást. Amint megszáradt, indulhat az alkotás.

 

 

A tojásfestők:

Báling Aranka - tojásíró , Népi iparművész, kézműves oktató, Magyar Kézműves Remek-díjas, többszörös AMKA elismert.

Berszánné Román Erzsébet - tojáskarcoló, Népi iparművész, háromszoros Magyar Ķézműves Remek-díjas.

Lévainé Erdős Tünde – tojáspatkoló

Rózsa Terike - tojásíró, tojásfestő népi iparművész

Simon Kata - tojásíró, Magyar Kézműves Remek címmel jutalmazták 2016-ban. A Népművészet Ifjú Mestere díjat 2018-ban nyerte el. 

 

 

 

    

  

Évek óta sikeresen működik a Magyar Kézműves Szövetség Nyitott Műhely programsorozata. A szövetség egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy megmutassa az ősi magyar mesterségeket, azok gyökereit. A Budapesti Tavaszi Vásár és Hagyományőrző Kulturális Fesztivál jó alkalom arra, hogy megismertessék hagyományainkat, népszerűsítsék gazdag  örökségünket. 

A hazai tárgyalkotó kultúra rendkívül sokoldalú. A kézműves mesterségek ennyire gazdag tárháza szinte már csak hazánkban található meg. Óriási feladat számunkra, hogy a következő generációkkal is megismertessük ezeket a  szakmákat, s mindent megtegyünk azért, hogy ne haljanak ki teljesen. Ezért nagyon fontos célunk, hogy a fiatalokkal megszerettessük hivatásunkat - mondta Szabó Kata, a Magyar Kézműves Szövetség elnöke. - <iAlkotóink között több mint húszféle tradicionális kézműves mesterség megtalálható. A hagyományokat megőrizve igyekszünk a mai kor igényeinek megfelelően újragondolni, megújítani  tevékenységünket - tette hozzá az elnök.

Nyitott Műhely programunkkal próbálunk a vásárokon olyan értékteremtő programokat szervezni, ahol valamennyi korosztály megismerheti az anyagok és a szakmák rendkívül színes kavalkádját. Szívvel-lélekkel arra törekszünk, hogy kézműves gyökereinket, kiváló minőségű egyedi termékeinket minél szélesebb körben láthassák a hazánkba látogató külföldi turisták is. Öregbítve ezzel hírnevünket a nagyvilágban. Szeretnénk bemutatni azt is, hogy azonos alapanyagokból mennyi különböző termék készülhet. Faműves, bőrös, keramikus, szűcs, textil-, üveg- és rongyműves, ékszer-, ruha-, hangszer-, báb-, játék-, könyv-, méz-mézeskalács-, szappan- vagy macikészítő, nemezelő, papírmerítő, gyertyaöntő, továbbá virágkötő, grafikus, kosárfonó, kovács és még sorolhatnánk megannyi ágát a kézműves foglalkozásoknak. A paletta színes, változatos és fontosabb, hogy ezek a tárgyak egyediek. Nincs két egyforma munka. Egyedi értéket és kincset tartunk a kezünkben egy-egy alkotás láttán. Az ország szinte minden pontjáról vannak itt kiállítók, így  mást és mást kínálnak a mesterek. Gondoljunk például egy bőrdíszművesre, aki a tájegységének megfelelő motívumokat használja. Ezért nem lehet még az azonos mesterségeket sem összehasonlítani. Egyedülállónak számít  a vásár azért is, mert a látogató személyesen találkozhat a készítőkkel. Évről évre sok visszatérő kedves vevő látogat el  erre az eseményre, válogatva szeretteinek vagy saját magának az ajándéktárgyakból  – zárta gondolatait az elnök.

>>> www.magyarkezmuvesszovetseg.hu

    

 

 

A MESTEREKRŐL:

 

Báling Aranka

Népi iparművész, kézműves oktató, Magyar Kézműves Remek-díjas, többszörös AMKA elismert. Tehetségét a dédnagymamájától, a nagyszüleitől örökölte és nagyon sokat képezte magát. Gyógypedagógiai végzettségével 2006-ig a közszférában dolgozott, majd egy alapítványnál szenvedélybetegeknek, továbbá általános iskolás gyermekeknek szövést oktatott. A Magyar Kézműves Szövetség delegáltjaként 2013-ban részt vett  VI. Mohamed Marokkó királyának meghívására a II. Feminista Kézműves Világtalálkozón. Milánóban 2015-ben az EXPO-on 15 napon át csuhéművességből tartott bemutatót.   Mivel a szüleim keményen dolgoztak, engem leginkább a dédnagyanyám és a nagyszüleim neveltek. Ők aztán mindent megmutattak nekem, ami egy kislány számára érdekes lehet, olyat persze, amit ők maguk az életük részeként műveltek. Így aztán együtt fontunk, varrtunk, de legjobban tojást szerettem írni. Hiába rimánkodtam, hiába kérleltem azonban dédnagyanyámat, aki nagyon híres tojásfestő asszony volt, hogy írjunk tojást, azt bármikor nem lehetett, kizárólag nagypénteken. Talán ezért is hagyott bennem ilyen mély nyomot, mert máskor nem volt szabad. Akkoriban mindennek megvolt  a maga ideje. A tojásfestésé nagypéntek.

 

Berszánné Román Erzsébet

Karcolt tojásaiért 2013-ban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által alapított "MAGYAR KÉZMŰVES REMEK" címet kapott. A Budapesti Műszaki Egyetemen vegyészként dolgozott közel 26 évig. Gyermekkorában a nagyszülők nevelték, a nagymamájától tanult szinte mindent, illetve az ő élete, életvitele példa volt számára. A mama mézeskalács- és grillázstorta-készítőként tevékenykedett. Esküvőkre gyönyörű dolgokat alkotott, „kisinas voltam mellette, innen a mézeskalács-készítés szeretete.” 

Egy darabig nem foglalkozott kézművességgel. Négy gyermeke született, szívesen ténykedtek együtt - a saját örömükre. Különféle alkalmakra, ünnepekre  mindenfélét készítettek, ami csak eszükbe jutott. Olyan szerencsés volt, hogy Borbély Joli néni, aki tanára volt, megkedveltette vele a néptáncot, s ezzel az egész népi kultúrát. Ennek köszönhetően 14 évig táncolt. Majd a  különböző kiállítások, vásárok, a népi mesterségek, a nagyszülőktől örökölt vonzalom a régi kultúrák iránt, a tánc határozta meg  mostani életét. „A tojásfestés soha nem ment, de még a díszítése sem. Így egészen véletlenül kerültem e csodálatos világba. Nem tanultam rajzolni. Hosszú évek kitartó munkájának köszönhetem, hogy sikerült saját motívumvilágomat kialakítanom. A népművészetből merítek, az általam tervezett mintáimmal díszített tárgyaimat adom be zsűrizésre. Megkaptam a Népi Iparművész címet, alaposan megdolgoztam érte, de ez persze nem baj. Legkedveltebb színe a kékfestő. Közel egy évig keverte a festéket, amíg számára megfelelő lett.

 „Legjobban a csipke-mintákat szeretem, Szívesen rajzolok csipkék mellett madármotívumot is a tojásokra. A nagymamám arra tanított, hogy mindig olyan dologgal foglalkozzak, amit mások nem tudnak annyira. A csipke minta pont ilyen, még a mézeskalácsaimon is szerepel. A tojások festését, mintázatát, karcolását nem csak készítem, hanem hagyományos húsvéti programokon gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt tanítom. A mai szülői, nagyszülői generáció életéből kimaradt ez a lehetőség. Amikor az ifjúsággal foglalkozom, bizony látom a szülőkön, nagyszülőkön, hogy szívesen részt vennének az alkotás folyamatában. Ha van rá lehetőség, nálam bekapcsolódhatnak a munkába. A tojás az ősi termékenység szimbóluma, amely a világ összes népénél fellelhető. A kereszténységben pedig a feltámadás jelképe lett. A kereszténység elterjedésével a tojást, mint az ősi élet szimbólumát, összekapcsolták a feltámadás ünnepével. A húsvétra festett tojások hagyományos színe a piros, de a többi színnek is fontos jelentése van. A piros kezdettől az élet, a zöld a tavasz, a reménység színe. A lila a bűnbánat, a kék Mária-gyász, Szűz Mária színe. Máriát Jézus haláláig piros, Jézus halála után kék ruhában ábrázolták. 

 

Lévainé Erdősi Tünde 

Gyermekkorom óta nagyon szeretek rajzolni, festeni. Családi vállalkozásban bútorfestőként dolgoztam. Mintagyűjteményemből sok motívumot nem sikerült megvalósítanom, ezeket szerettem volna valamilyen kisebb felületen megjeleníteni. Tojásdíszítéssel 2018-ban kezdtem el foglalkozni. Beszereztem a tojásdíszítéshez használható kisebb kézi szerszámokat, eszközöket, gépeket és festékeket. Igyekeztem minél több díszítési módot elsajátítani. Olyan eljárást kerestem, amivel jellegzetes motívumait is használhattam. 

Legelőször festett-gravírozott tojásokat készítettem. Ez a módszer lehetőséget adott arra, hogy aprólékos mintákat valósítsak meg. Ezeknél a hagyományos népi motívumok hatalmas kincséből és a kékfestő mintáiból merítettem ötleteket. Később egy mintagyűjteményben találtam rá az azsúrozott tojás készítésére. Nagy csodálattal néztem az áttört vésett mintázatokat és éreztem, rátaláltam az újabb kihívásra. Ismét kutatómunka, próbálkozások, kísérletezések következtek. Kidolgoztam a legmegfelelőbb munkafolyamatokat és elkészültek az első darabok. Hihetetlenül szép feladat a törékeny tojás mintázása. Nagyon nagy odafigyelést, pontosságot és sok időt igényel. Finom részleteket lehet vele kidolgozni. A türelem és az idő szabhat határt annak, mennyire részletgazdag kompozíció születik. Virágokkal is díszítem az áttört csipketojásokat. Törekszem egyéni, sajátos stílusom kialakítására. Antik hatású, visszafogott pasztell színeket és díszítőelemeket használok. Vannak egyszerűbb és bonyolultabb virág kompozícióim, de egytől-egyig mindegyiket kézzel festem. 

Mivel nagyon szeretem a régi tárgyakat és nagyra becsülöm a népi hagyományt, elhatároztam, hogy én is készítek patkolt tojásokat. A tojásdíszítési módok közül ez volt a legnagyobb kihívás, de egyben a legszebb is. Többféle módját kipróbáltam. Végül az eredeti fűzött technikával erősítem fel a patkókat. Nem könnyű, de nagyon szeretem csinálni. A régi díszítményeket ötvözöm a népi díszítőművészetben használt virág- és levélmintákkal. Remélem, munkáimmal erősíthetem ennek a csodás magyar hagyománynak a megőrzését.

 

 

Rózsa Györgyné (Tóth Terézia)

Tojásfestő népi iparművész. Az 1990-es évek elejétől készít hagyományos hímes tojásokat. A munkája, a hobbija is egyben. Autodidakta módon sajátította el a mesterséget. Többnyire batikolt, írott, metszett és aranyozott technikát alkalmaz. Szívesen irókázik, az erdélyi, sárközi, palóc és gömöri motívumokat szereti leginkább. Használja a maga készítette növényi festőleveket is. Legkedvesebb mintája a tulipán, a  kereszt és a csillag. 1999-ben kapta meg a népi iparművész címet. Lánya írott és karcolt tojásokat készít, a Népművészet Ifjú Mestere. A CSER Kiadónál jelent meg – 2008-ban és 2009-ben – a Tojásfestés népi technikákkal című közös kiadványuk. 

 

 

 

 

Simon Kata

Tulipánok a hímes tojásokon. A keszthelyi Életfa Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában tanítok. Szabadidőmben mézeskalács- és tojásdíszítéssel foglalkozom már több mint kilenc éve. Számomra nagyon fontos a népi motívumok életben tartása. Jelenleg az erdélyi minták ejtettek rabul, azokat írom, formálom tovább. Van, amikor egy-egy minta fog meg és azt dolgozom fel minél többféleképpen. Nagyon szeretek a batik technikával kísérletezni, a színek elrendezésével játszani. A Magyar Kézműves Remek címet 2016-ban kaptam meg. A Népművészet Ifjú Mestere díjat 2018-ban nyertem el. Több kiállításon szerepeltek munkáim itthon és külföldön is. Tojásaimat folyamatosan zsűriztetem.

 

2016 © Magyar Kézművesek Szövetsége - Minden jog fenntartva | levél az egyesületnek | levél a webműhelynek